December 26. Karácsony másodnapja, István napja
István az egyház első vértanúja, államalapító királyunk Szent István névadó szentje. A regölés a magyarság egyik legarchaikusabb szokása, fő időpontja is ezen a napon van. A regölés a legények és házasemberek termékenység és párokat összevarázsló házról házra járó köszöntő szokása, a téli napforduló pogánykori emléke.
István napja
István napja egészség- és termésvarázsló nap. A bánátiak szerint, ha szép idő van, jó termés lesz. Ha zúzmarásak a fák, de később kisüt a nap, akkor sok makk terem a jövő esztendőben – tapasztalták régen a disznókat az erdőkben makkoltatók a Muravidéken.
Fel szokták köszönteni az Istvánokat. Este mentek köszönteni. A muravidéki énekes, verses köszöntök egyike töredékében így hangzik:
,,Meggyüttünk mink juó este, juó este,
Isfán köszöntisire,
Isfán, liégy egisségbe!
Köszöntünk reminsigbe!”
Szlavóniában ,,kántáló vörsé álták” (áldták, köszöntötték) az ünnepeltet. Ilyen verset mondtak a kettes csoportban járó nagyobb gyerekek:
„Kis harang, nagy harang,
Mind azt mondogatja,
Mama van az István nevenapja.”
Pár dinárt kaptak a köszöntésért. A felnőttek is mondtak rigmust. Őket itallal kínálták.
„Sok névnapot megéljen,
Erőben, egészségben,
Békességben, Gazdagságban.”
Lábadi Klára Várdarócon jegyezte fel a következő köszöntőt:
„Szerencsés jó reggelt kicsinek és nagynak,
Kivált az Istvánoknak!
Kinek fölvirradtunk piros hajnalára,
És az Istvánoknak szép nevenapjára!
Annyi áldás legyen az Istvánok fején,
Amennyi fűszál terem Várdaróc mezein!
Nyíljon az égnek örök dicsősége,
Ki fölkoronázta az Istvánokat örök tisztességre.”
Az Istvánt köszöntők mellett még járnak a betlehemesek, Székelykevén a huszárok is. Még tart az ünnep. Az étkezésen is észre lehetett ezt venni. Húsleves, szárma, csirkéből, disznóból készült főétel, kalács, újabban torta is kerül az asztalra. Bor és pálinka mindenütt van az asztalon. A vendégeket is szívesen fogadják és megvendégelik.
Az időjárást figyelik, mert a Muravidéken a számosnapokként számon tartott karácsonytól vízkeresztig terjedő idő éppen úgy megjósolja az időjárást, mint a Luca-naptól karácsonyig terjedő tizenketted.
István az egyház első vértanúja, államalapító királyunk Szent István névadó szentje. A regölés a magyarság egyik legarchaikusabb szokása, fő időpontja is ezen a napon van. A regölés a legények és házasemberek termékenység és párokat összevarázsló házról házra járó köszöntő szokása, a téli napforduló pogánykori emléke.
István napja
István napja egészség- és termésvarázsló nap. A bánátiak szerint, ha szép idő van, jó termés lesz. Ha zúzmarásak a fák, de később kisüt a nap, akkor sok makk terem a jövő esztendőben – tapasztalták régen a disznókat az erdőkben makkoltatók a Muravidéken.
Fel szokták köszönteni az Istvánokat. Este mentek köszönteni. A muravidéki énekes, verses köszöntök egyike töredékében így hangzik:
,,Meggyüttünk mink juó este, juó este,
Isfán köszöntisire,
Isfán, liégy egisségbe!
Köszöntünk reminsigbe!”
Szlavóniában ,,kántáló vörsé álták” (áldták, köszöntötték) az ünnepeltet. Ilyen verset mondtak a kettes csoportban járó nagyobb gyerekek:
„Kis harang, nagy harang,
Mind azt mondogatja,
Mama van az István nevenapja.”
Pár dinárt kaptak a köszöntésért. A felnőttek is mondtak rigmust. Őket itallal kínálták.
„Sok névnapot megéljen,
Erőben, egészségben,
Békességben, Gazdagságban.”
Lábadi Klára Várdarócon jegyezte fel a következő köszöntőt:
„Szerencsés jó reggelt kicsinek és nagynak,
Kivált az Istvánoknak!
Kinek fölvirradtunk piros hajnalára,
És az Istvánoknak szép nevenapjára!
Annyi áldás legyen az Istvánok fején,
Amennyi fűszál terem Várdaróc mezein!
Nyíljon az égnek örök dicsősége,
Ki fölkoronázta az Istvánokat örök tisztességre.”
Az Istvánt köszöntők mellett még járnak a betlehemesek, Székelykevén a huszárok is. Még tart az ünnep. Az étkezésen is észre lehetett ezt venni. Húsleves, szárma, csirkéből, disznóból készült főétel, kalács, újabban torta is kerül az asztalra. Bor és pálinka mindenütt van az asztalon. A vendégeket is szívesen fogadják és megvendégelik.
Az időjárást figyelik, mert a Muravidéken a számosnapokként számon tartott karácsonytól vízkeresztig terjedő idő éppen úgy megjósolja az időjárást, mint a Luca-naptól karácsonyig terjedő tizenketted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése